Amikor berobbant a Covid, úgy alakult, hogy kevés kolléga kivételével, mind otthonról kezdtünk dolgozni. Abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy megvolt minden eszközünk arra, hogy gond nélkül kialakítsuk a feltételeket a távoli munkavégzéshez. Persze régen (Covid előtt) is voltak HO napok, így tulajdonképpen simán ment a teljes átállás is céges szinten. Itt inkább abból származtak kételyek, hogy a kollégák hogy viselik majd az elszigeteltséget. Ezért egy felmérés keretében megkérdeztük őket, hogyan tudtak alkalmazkodni az állandó otthonléthez: ki tudták-e alakítani maguknak a megfelelő munkakörnyezetet, hogy érzik magukat, mi okoz nehézséget, illetve könnyebbséget számukra.

A hatékonyság – Mindenhol jó, de legjobb…

A válaszadók 85%-a szerint kényelmesebb otthon dolgozni és 72% gondolta úgy, hogy otthon kevesebb a zavaró tényező, így hatékonyabban tudja elvégezni a munkáját, mint az irodai környezetben. A nyugodtabb légkör pedig teret enged az elmélyültebb, gondolkodást igénylő feladatok gyorsabb megoldásának. Gondoljunk bele, hogy tud összpontosítani a feladatára például egy programozó, aki folyamatosan hallja társai beszélgetését, megzavarják a telefonok, vagy 5 percenként odarohangál hozzájuk valaki valamiért. Ezzel szemben más munkakörökben dolgozók éppen a társas beszélgetések által tudnak jobban kibontakozni. A csapatmunka, a közös ötletelés személyesen hatékonyabb lehet, mintha egy online meetingen kellene megoldást találni egy problémára.

Az időbeosztás – Arra van időd, amire szakítasz

Habár nem kell 6-kor ébresztőre kelni és ráérünk kávézni, reggelizni, a munkával töltött idő nem rövidült le: 60% gondolja úgy, hogy HO-ban még többet is dolgozik. Még munkaidő után elküldjük azt a két e-mail-t és befejezzük, amit délelőtt elkezdtünk… ismerős ugye?
Kiemelt szempont volt a munkába és haza utazás – és itt nem csak a korán kelésről van szó. Megspóroljuk az utazás költségeit és stresszmentesebb lehet a napunk azáltal, hogy nem kell a tömött villamoson vagy a dugóban ácsorognunk csúcsidőben. A válaszadók 82%-a érzi úgy, hogy a munkába utazás sok időt vett el tőle, amit most fontosabb dolgokra tud fordítani. 88% ezt a megtakarított időt hasznosan el is tölti, pl. több időt szentel a családjának, tanul, sportol, otthoni teendőire koncentrál.

A kommunikáció – Rég láttalak, egy Teams call?

A válaszadók 75%-a rendszeresen (napi vagy heti szinten) konzultál felettesével, vagy megbeszéli csapatával az elvégzendő feladatokat. Ezzel nincs is gond, hiszen rengeteg videókonferencia alkalmazás áll rendelkezésünkre, mint a Zoom, a Google Meet, Teams, stb., de még a Facebook is alkalmas lehet erre. Zavaró tényezők természetesen felléphetnek, pl. ha valakinél elmegy/akadozik a net, vagy fúrnak a szomszédban, sír a gyerek, de 42%-unk még így is gyorsabbnak, hatékonyabbnak tartja az online meeting-eket, mint az irodait.
Amellett, hogy ez egy munkahely, van egy jó kis közösség is, aminek nem tesz jót az elszigetelés. A kezdeti közös online játékra és koccintásokra való igény is apadni kezdett idővel: 60% kevesebbet beszélt kollégáival HO-ban, mint az irodában. Azért hiányoznak a folyosói találkozások, közös ebédek, beszélgetések is, de alkalmazkodtunk a helyzethez és őszintén szólva, furcsa lenne egy online közös ebéd.

Visszamenni vagy nem menni?

Most már hozzászoktunk az új körülményekhez, berendeztük a nappalit irodának, megtanultunk otthon dolgozni. De mi lesz a Home Office-szal, ha újra beindul az élet? Visszaállunk teljesen irodai munkára?
Feltettük a kérdést és a válaszokból látszik is, hogy inkább az otthoni munkavégzés felé billen a mérleg nyelve, de van igény az irodai munkára és a közösségre is. A válaszadók mindössze 5,6%-a mondta, hogy full-time visszatérne az irodába, 36% maradna még HO-ban és majdnem 60% részben otthon, részben az irodában dolgozna legszívesebben - ha vége a járványnak természetesen.
Tehát úgy tűnik, a legtöbben kiegyeznénk egy hibrid megoldással (2 nap otthon, 3 az irodában, vagy fordítva) hiszen a kényelem mellett szükségünk van a személyes találkozásokra, közös élményekre. Csak remélni tudjuk, hogy nem kényszerülünk ősszel ismét abba a helyzetbe, hogy otthon a négy fal közé legyünk szorítva.