Talán az első dolgok között van, amit egy informatikus megtanul, hogy mi a különbség az adat és az információ között. Az adatok csupán nyers tények, önmagukban nem szüntetnek meg bizonytalanságokat, viszont gondolkodás vagy az adatok gépi feldolgozása után információ jöhet létre belőlük, ami már képes erre. Az adatokat rendszerezni, értelmezni és vizualizálni kell, hogy segíthessenek a döntéshozásban, így egy jól működő szervezetben - legyen az bármilyen méretű is– idővel mindig felmerül az „információéhség”: minél több releváns üzleti információhoz jutni a rendszerekben gyűlő adattengerből.

Ez az információéhség gyakran már az előtt kialakul, hogy egyáltalán szóba kerülne bármilyen üzleti intelligencia, vagyis BI-megoldás használata. Ebben a korai fázisban az igények kiszolgálására – gyakran jobb híján – képletekkel és diagramokkal telezsúfolt Excel állományokat használnak, melyekhez a forrást

• rendszeresen vagy ad-hoc jelleggel előállított, többnyire manuálisan az éles adatbázisra futtatott lekérdezések,
• vagy az alkalmazások exportálási lehetőségeit kihasználva, az azokból kinyert, nyers adatok biztosítják.

Ezek előállítása általában számos manuális lépés láncolata, melyek az emberi tényezőnek köszönhetően magukban hordozzák a hibázási lehetőséget, mindemellett rendkívül időigényes tevékenységek is.

Amikor a vállalat az információéhség kezdeti kiszolgálásán túlmutató megoldást akar, akkor az első lépés az adatforrások beazonosítása, azaz az adatbázisok feltérképezése és az üzleti igények logikájának meghatározása. Ez lehetséges akár a már korábban említett Excel állományok felhasználásával, szerencsésebb esetben pedig akár már a szervezetnél működő adattárház üzleti fogalmi katalógusának segítségével.

Az felmért előállítási logikák alapján készülnek el a tervek a megoldásban használandó adatbázis-rétegekre, töltő-eljárásokra, nézetekre és minden olyan, adatbázis oldali feladatra, melyek az információs igények hatékony kielégítéséhez szükségesek.

Jól párhuzamosíthatóak ezekkel a feladatokkal, de szintén még a tervezés részeként a „mockup”-ok (mintadarab, modell, makett) készítése. Ezek akár közvetlen adatbázis kapcsolat, vagy elkészített adatbázis réteg hiányában is elkészülhetnek, valamilyen exportból kinyert vagy teszt jelleggel generált adathalmazra. Ezek a minták remek kiindulási alapok, hiszen az ügyfél így a fejlesztés viszonylag korai szakaszában viszontláthatja az elképzeléseit vagy képet alkothat a várható megoldásról. Ennek keretében sokszor az is elvárás, hogy az elkészült tartalmak kinézetükben is igazodjanak az ügyfél stílusához, és mivel ez a megvalósítás későbbi szakaszában utólag nagyon sok plusz munkát eredményezhet, ezért érdemes az arculatot (logók, betűtípusok, színvilág) mielőbb tisztázni. Amennyiben rendelkezésre áll pl. egy arculati kézikönyv, azt javasolt a megvalósítókhoz mielőbb eljuttatni és a megvalósításhoz használt eszközök képességei szerint már a tervezés során sablonok létrehozásával megkönnyíteni a későbbi fejlesztést.

A következő lépés a megvalósítás eszközének meghatározása, hiszen a költségek szempontjából egyáltalán nem mindegy, hogy a szervezetnél már meglévő és használatban levő eszközzel történik a megvalósítás vagy új szoftver beszerzése válik szükségessé.

Ez a megfogalmazódott igények szempontjából sem elhanyagolható kérdés: egy meglévő infrastruktúrára építve sok esetben kompromisszumokat kell kötnünk a megvalósítható komponensekben és funkciókban, egy új eszköz beszerzése esetén nagyobb lehet az esélye, hogy az igényeinket leginkább kielégítő platformot válasszuk.

Szervezeti felépítéstől és rugalmasságtól függően, meglehetősen „időrabló” tevékenységek tudnak lenni az új szerver- és szoftvertelepítések, konfigurálások, hibakeresések, tűzfal-nyitások. Ezeket leküzdve mindig nagy öröm, amikor végre viszontlátjuk az igény megvalósítás során az első ügyfél-adatokat az adatbázisból bármilyen formában is. Amint a környezet és a tervek rendelkezésre állnak, megkezdődhet a megvalósítás „érdemi része”, a szükséges adatbázis-feladatok elvégzése és a rájuk épülő BI-tartalmak készítése. Rendszerint ez az az időszak, amikor az információéhes megrendelő és a BI megoldás szállítója a legtöbbet egyeztetnek egymással, annak érdekében, hogy a megvalósítási szakasz végén megelégedettséget szolgáló végeredmény jöjjön létre. A folyamatos információáramoltatás és tesztelés óriási segítség lehet a scope (a megvalósítás terjedelme), valamint az ügyfél figyelmének és elégedettségének tartásában.

Már a megvalósítási szakaszban elindulhatnak a szükséges oktatások és képzések annak érdekében, hogy a kulcsemberek mielőbb szembesüljenek vele: az elkészült megoldás milyen újdonságokat, lehetőségeket és esetlegesen más feladatokat jelent majd számukra az élesítés után. Nem feledkezhetünk meg az új megoldás jogosultsági rendszerbe illesztéséről és a kapcsolódó dokumentációkról (felhasználói/üzemeltetési) sem.

Amennyiben az elkészült üzleti intelligencia megoldással sikerül kielégíteni a folyamat elején megfogalmazódott információéhséget, ez sorra nyithatja meg a kapukat újabb megoldások előtt, hiszen ahogy a mondás is tartja: „evés közben jön meg az étvágy”.